Kérés vagy követelés

Minden nap sokszor kérünk.

Megkérjük a kollégánkat, hogy

  • segítsen eldönteni valamit
  • adjon tanácsot, küldjön át egy levelet
  • olvasson el egy tervezetet és mondja el véleményét…

Megkérjük a párunkat, hogy

  • hallgasson meg minket, adjon tanácsot,
  • hozzon nekünk valamit,
  • tegyen be, vegyen ki valamit a hűtőből…

Megkérjük a gyereket, hogy

  • vigye ki a szemetet,
  • rakjon rendet a szobájában,
  • öltözzön át…

Szinte minden esetben azt gondoljuk, hogy kérünk, fel sem merül bennünk, hogy követelünk.

Honnan tudjuk, hogy kérünk vagy követelünk?

keresHa tudatosan figyelünk rá, akkor megszólalásunk előtt is felismerhetjük, de legtöbbször csak utólag tudjuk azonosítani.

A különbség érzésként észlelhető. Ha a kért személy nem tesz eleget kérésünknek és dühösek, csalódottak leszünk, akkor követeltünk. Ugyanis a kérésnél megengedjük a megkért személynek, hogy eldöntse, megteszi vagy nem teszi meg azt, amit kértünk. Tehát a reakcióra adott érzelmi válaszunk segít eldönteni.

Kipróbáltam, tényleg ilyen egyszerű. Figyelem magam, és ha rosszul esik, hogy a megkért nem teljesíti kérésemet, akkor követeltem. Minden esetben meg kell vizsgálnom a célomat, szándékomat.

Vannak helyzetek, amikor követelnem kell, vagy követelni akarok. Azaz nincs döntési lehetősége a másik félnek. Viszont az a szerencsés, ha ebben tudatos vagyok. Ha én tudatos vagyok, és el is mondom a másik félnek, hogy nem dönthet úgy, hogy nem teszi meg, akkor az segíti az együttműködést.

Vezető és beosztott között is sok esetben segíti az együttműködést és a hatékonyságot, ha a felek egyértelműen közlik elvárásaikat. Előre megmondják, hogy kérni vagy követelni fognak.

Próbálja ki! Figyelje magát és környezetét. Gyakorolja a tudatos kérést és követelést. Hiszem, hogy könnyebb lesz a kommunikáció.

Comments are closed