Szerelem első látásra, válás első vitára

Máltán beszélgettem egy indiai férfivel, aki azt mondta, hogy Málta sokat változott az elmúl 40 évben, mióta ő ott lakik. Régen a párok együtt maradtak, megoldották problémáikat, vagy azokkal éltek tovább. De ma mindenki elválik. Ő mondta, hogy régen csak a szerelem első látásra létezett, de manapság válás első vitára nagyon népszerű megközelítés. Az első nehézség elválasztja az embereket.

Mi lehet ennek az oka? Mi lehet a háttérben?

Azt gondolom, hogy nagyon sok összetevője van, többek között a felgyorsult világunk. 40 évvel ezelőtt még egy-két munkahelye volt az embernek egész életében. Most, ha valaki 6-8 évet egy munkahelyen tölt, már „mehetnéke” lesz. Előrébb akar lépni, új kihívásokra vár.

Régen, ha elromlott a mosógép, akkor szerelőt hívtunk hozzá, ma meg gyorsabban veszünk újat.

Hát valahogy így lehet ez a párkapcsolatokkal is. A válások hátterében sokszor lehet mozgatórugó az új keresése. És lehet az is, hogy egy vagy több nehézség megoldása, valamilyen hiba javítása nehezebbnek tűnik, mint elválni.

Igen, vannak olyan élethelyzetek, amikor mindenkinek az a jobb, ha a felek külön folytatják az életüket, és van, amikor lehet más megoldást is találni.

Ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a problémát, az alábbi lépéseket kell megtenni:

  • fel kell ismerni, hogy valami nem jó
  • meg kell beszélni a társunkkal
  • változtatni kell
  • figyelni kell, hogy jó irányba megy-e a változás
  • újra beszélni kell
  • és újra változtatni, ha szükséges
  • és figyelni
  • és beszélni
  • és változtatni…

flow-knowledge

Ez a folyamat sok energiát igényel a felektől. Nem vagyunk egyformák, így az ebbe a folyamatba befektetett energiát sem lehet patikamérlegen mérni.

Vannak helyzetek, amelyek csak az egyik félnek okoznak problémát. Lehet, hogy ha elmondja a társának, ő nem is fogja érteni, hogy mi a gond. Ekkor az a fél, aki felvetette a helyzetet, magányosnak érzi magát. Nem elég, hogy valami nem stimmel, még meg sem érti a másik. És a kis eltávolodásból nagyobb szakadék lesz. Ennek az az oka, hogy hosszú együttéléskor sem feltétlenül beszélik ugyanazt az érzelmi nyelvet a párok. Nem beszélgetnek arról, hogy mit is jelent nekik a szeretet, a bizalom, az odafigyelés, a megbecsülés…

A konfliktusok nagy része a szükségletek különbözősége miatt alakul ki. A beszélgetés nem a szükségletet változtatja, hanem a megértést és az elfogadást segíti.

Miért is beszélnének ezekről addig, amíg minden rendben van?

Mert fontos, hasznos és megelőzi a nagy nézeteltéréseket, vagy hozzájárul azok megoldásához.

Az én idealizált világomban az együttélésre készülő felek tudatosan felkészülnek a majdani, esetleges nehézségekre. Többek között megbeszélik, mit jelentenek a fenti fogalmak, elképzelik, milyen helyzeteket kell majd megoldaniuk és a jelenlegi tudásukkal hogyan tennék. Elgondolkoznak a szabadidő eltöltésén, a saját idő fogalmán, sőt akár még a gyermeknevelési elveiket is egyeztetik.

Ha erre nem gondoltak a kapcsolat elején, akkor sincs veszve semmi. Ezt bármikor lehet pótolni. Ha már nehézségeik vannak, akkor több energiát kell befektetni, de hiszek abban, hogy megéri.

Önnek, kedves olvasó, hasznos lenne, hasznos lett volna egy ilyen beszélgetés?

  • Ha igen, nem késő elkezdeni!
  • Ha azt gondolja, hogy szükséges egy beszélgetés a párjával, tegye meg.
  • Ha ebben szakértőre van szüksége, forduljon hozzám bizalommal!

Comments are closed